Blogok

jegyezz meg

András blogja: Tárlat

A Blogot eddig 543 alkalommal nézték meg, legutóbb (ismeretlen, külső látogató) látta.
27. András 2021-01-20 18:18:16
Csatolt kép:
Ál/arc

Tudod-é? - Mit jelent zsoldosnak lenni?
Idegen pénzből kölcsönzött, hontalanok
szavaival ékeskedni! S tengetni üres
valódat, a lét egyenetlen mérlegén
rohangálva, mert az ellensúlyt,
mindig a valuta szabályozta.
Busás hasznot ígérve a rátermetteknek,
Kis maréknyi kötbért odabasz nektek,
Hogy befogja éhes szájacskátok fogatlan
vermét, szülni képtelen, élettelen méhét.
Mert a kéretlen szót senki nem preferálja,
Ennek fényében, a bérgyilkos ezt meg is
referálja.


Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
26. András 2021-01-18 17:40:38
Csatolt kép:
Szimpla

Merülj mélyre magadban, szellemed magjának,
Mély sötét tavába, az ismeretlen tartományba.
És húzd ki a dugót, mivel magad fedted le
a múltnak fájdalmas kútját, kihívást érő
íratlan valóságát, hogy a felszabaduló örvény
megtisztítsa, zavaros világodnak, leülepedett,
módszeresen mélyebbre tuszkolt lényét.

Hogy feltámaszd, belső forrásodnak tiszta erejét,
Mi megrengeti a test csarnokaiba utazó reményt,
Erőt adva az új létezés törvényeinek, könyvet
ajándékoz neked, fejezetekbe zárva, a megugrott törekvések
tényét. Zabolátlan leszel, páratlan emberi lény,
Ki nem fél, szívén pihenő, antik amulettjét bámulva,
Hanem keresi az ütközések igazi sarokkövét.



Módosította: András, 2021. január 18. 17:44:50
Indok: (nincs kitöltve)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
25. András 2021-01-17 10:18:56
Csatolt kép:
Aura

Sok a statiszta, kevés a jövőbe fogant Terminátor!
Üres, emberi héjaknak tekintetében, tömegesen
pislogó, tétova világítótornyok.
Szedelőzködik a szív, dallamot vált a négy szoba,
Tűz nélkül a lélek, fegyvertelen szolga.


Hamuvá lesz az akarat, izzó parázsként gondolkodik,
Míg újra nem jön, a friss szellő, egy tiszta nap sugara,
Hogy felszítsa hevességét akkor!
S feltámadt Főnixként, lüktethessen tovább,
szívének lélekkardja.
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
24. András 2021-01-17 10:13:35
Csatolt kép:
A gépész

Nagy ez a mozi, s mögötte forog a vetítőkorong,
Lámpája, reklám nélkül vetít, és élettel tölti
Meg a hangár belsejét.

Vágatlanul járja monoton köreit,
Saját élmény nélkül sugároz szeme,
S nincs benne, maréknyi honvágy sem.

Impulzusokkal tölti fel az elfáradt szíveket,
Mosolyra fakasztja, könnyekre sarkallja,
A keretbe zárt emberi lelkeket,
Maga se tudja, mikor lesz vége a filmnek!

Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
23. András 2021-01-15 16:51:23
Csatolt kép:
Kaméleon

Ha nyitott vagy reám, nem zárkózott,
rúzsfallal védekező, csücsörítő száj.
Akkor ismerkedjünk cicomásan, lazán!

Vagy csak tanú akarsz lenni, egy hegy?
A fogatlan gátőr is egyre csak szebb,
Virágát, hűen gondozó elvtárs.

Zsúfolt a bakancslistád, és nincs
meg hozzá a színes cipőfűződ, mi
összefogná bokádnak csontos gumóját!

Fűződ még lehet, és rakott szoknyád,
Talpaltatott magassarkúban ropni az
Éjszakát, becserkészni az éj áldozatát.





Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
22. András 2021-01-15 16:01:41
Csatolt kép:
Kisasszonyok

Miért néztek úgy mint az anyátlan csavarok,
Mik nem tartanak sehova, csak állnak egymagukban,
Képtelenek vagytok tolatni, vagy tovább haladni,
Míg hű szolgátok, a férfi, azt meg nem érinti.
S mikor a fogás ott van, egy tapodtat se enged tova,
Megértitek, miért kell nektek oly nagyon, a hím akarat,
A biztonságnak megágyazó, gazdag térben lévő lakást,
És a minden helyzetben létrejövő, szellemi kalapálást.
Hogy ne kanászodj el, s a rozsda se faljon fel,
Kiegyensúlyozott legyél! - fehér, liliom balerina.





Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
21. András 2021-01-13 14:49:40
Csatolt kép:
Gazdátlanok

Szaporodó másolatok vagytok mint a 3D nyomtató,
Leckét hűen megíró, neked odaadó, stréber indigó,
S családdá növitek ki magatokat, képregényt alkotva,
Mikor véges számú szimulációban hazudtok magatoknak.

Foglyai lesztek, a cinkelt lapok adta önbizalomnak!
Magányosan integettek vissza az élettelen ikonoknak,
Mert nincs bennetek semmi! - ami az életerőt gúzsba kötné,
Betartatná, az élet szívének szent szerződését.

Kapaszkodók vagytok másoknak, külsőtök, igazgyöngyből
kreált, kipukkanásra váró, habzó buboréktorlasz.
S az örök idők órájában rekedve figyelitek tovább,
Hogyan tűnik el, burátoknak megmaradt homokja.












Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
20. András 2021-01-11 21:45:03
Csatolt kép:
A kiválasztott

Vigyél oda fényt, hol a sötétben magány sírdogál,
Tárd ki szíved, hogy a nap sugara meglékelhesse
a kétely tengerének apró evezőiből táplálkozó vízesést.
Felszárítsa, simára csiszolva a reménynek új lapályát,
S a fény forrasztása tartós hegek kérges testét adja,
Hogy elkészülhessen, a veteránok, kíméletlen páncélja.

Üssön rést, találja meg minden gereznavért gyenge tükörképét,
Vásson el rajta, az ellenségnek félelemből szőtt fekete kardja,
Mert, címeres vörös szőttes óvja a bátrak összeverődött céhét,
Mit csak egy kalandozó tarthat bal kezében kitámasztva,
S jobb kezéből, sziporkázva tüzel az ismétlő nyílpuska.
Tier Nan Gorduin, a kilencedik lobogó választottja.









Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
19. András 2021-01-11 20:40:08
Csatolt kép:
Zsoldos

A lényeg, hogy remélem nem egy pohárral
a kezedben búslakodsz a kocsma legszebb asztalánál,
és azt nézed mennyire törik meg a fény az
átlátszó pohár nyakán. Mint saját, elcsúszott tükröd
a fürdőszoba falán. És a pohár közepén ülepszik a hab,
a pára pedig beteríti átlátszó önvalódat
a bezárt szobácskában, az elhúzott
zuhanyzófülke zubbonyára vetített, szürke ikerláng.
Olcsó kenyérhéjon nőtt fogsorod, néma,
Vak szemed látja a láthatatlan csodát,
S burzsuj felmenők közt voltál szolga,
Még is, a te szavaidtól hajtották fejüket alázatra.
Légy a hit bajnokán ékeskedő lánckesztyű
Mi magasba tartja az életnek pallosát,
Sírásóként, irtsd s vesd a sötétség magját,
Míg fehéren csillog pengédnek éle.
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
18. András 2020-12-24 18:06:56
Szegmensek

Csámcsogva kacsázik egy kő a tavon,
Fodrokat képez rajta a pillanatnyi érintés,
S míg el nem alszik az erőnek hulláma,
Aprócska faleveleit, ölébe veszi Szent Anna.

Szorgos kobzos pengeti lantját az égen,
Hangjegyekként lebegnek tovább a bárányfelhők,
Hogy megtalálják szívének elveszett akkordját,
És az igaz szerelemnek elszakadt húrját.

Ropogva sírnak a fák a kandallókban,
Gazdag szél táplálja csiklandozó vágyukat,
Mert éhesek, falánkság kínjában szenvednek,
Másképpen nem tudnak létrehozni fészkeket.

Segít nekik a sokszor morgó öreg föld,
Tanácsokkal látja el fiatalabb testvéreit,
Vagy csak megvendégel mindenkit,
Ahogy helyet biztosít nekünk, embereknek is!


Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
17. András 2020-12-24 16:24:07

Spórák

Megtelt a persely :-D úgy látszik kifizetődőbb ha írok a csöpögős fórumba, ahol könnycseppeket hullajtanak a gyenge akaratért. Szegény kismalacot szét kell csapjam, hogy kapjak 5 új anonim méhecskét, akik teli arccal néznek meg pirospozsgásan. És nem a borvirágos mosoly köszön vissza a szilánkok tükröződésében, hanem egy másik szögből elszáradt szerencsesüti pihen az asztalon tovább, s belül reményteli kicsin kéz szorongatja a fénynek szalagját. Merről jöttem, merre tartok, és hol vagyok most! Vajh a a ropogós malac is képes beszélni kipeckelt szájjal , vagy gondolatokba bocsátkozik, megfejtené mi a titka, a sörbe mártott szalonnaszálnak! Ti, mivel és kivel szeretnétek az életeteket megélni? Banánhéj van dögivel, órák percei s másodpercei alkotják a vaskupolát mi benn tartja a múlt árnyékának hazugságát, a kételyből és félelemből kovácsolt, maradi bölcsőt. Kívülről hiába ostromolja az állandó fény titán, mert nem ér olyan mélyre a hő csak ha delet üt az egyenlítő.
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
16. András 2020-12-10 20:44:08
Kiteljesedés

S, hogy kit is keresek?
Nem, nem a másik felemet.
Egy nőt, ki mosolyt varázsol,
borús arcom villanásaira,
Inspirál, a nap végén ott lesz
nekem, nem csak hetek
s hónapok távolából.
Később is ott lesz, érzem hogy
karjaimban tarthatom, magához
húz ahogy az erős kaspó tartja,
földdel szeretkező virágát.
S mikor a nap újra felkel,
nem taszít a látvány, mert
egymásba fonódva nézzük,
az eső utáni szivárványt.


Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
15. András 2020-12-10 08:52:33
Kedves ellenségem

Kémlelem a rejtélyes nő lapját az oldalon,
S nem lelem hol kap ő nagy pofont.
Csak mélán néz előre, boci szemekkel,
És kémleli kibe lehet szerelmes.


Bizonytalan hölgy kopogtat ajtómon,
S közeledik felém a kulcslyukon.
Nono, nem így ismerkedünk kérem,
Vedd le csak a méreteid szépen.


Ott állt előttem a meztelen valóság,
És reménykedtem, hogy nem a számla vár.
Ugyan! - ostoba ember voltam akkor,
Mert egy nő sosem lesz kebelén megfogható.


Lassan szövi hálóját mint a pók,
Kínt és szenvedést okoz,
Majd felfal a rabszolgaság mételye,
És nem leszek többé örökre.
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
14. András 2020-12-10 08:50:51
A feláldozhatók


Kallódó kacsok vagyunk a
szőlőtőkétől legtávolabb,
Szabadon lengedező,
veterán horgászok kardjai,
Szemrebbenés nélkül
tépnek le minket, mint az
üres gyógyszerlevélt.


Szakadt szélű testvérrel,
emelünk az akciós
Ki(s)számoló fölött,
Préselőgépben leljük
cserébe halálunk,
hazug cégért nyomatva
fejünkre,
lesz koporsónk bölcsője,
az új márka.
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
13. András 2020-12-06 20:35:17
Szelek szárnyán

Borítékban jutnak el hozzá a szellem szikrák,
Kicsik s nagyok, színesek és girbegurbák,
Vágyaiktól, töltődnek fel rajtuk a mágikus bélyegek,
S mutatják meg szabad útjuknak végső állomását,
Hogy megtalálhassák manóvár, furfangos sokaságát,
És a rendíthetetlen Mikulást.

Minden ajándékot kézbesít, mágiából szőtt turmalin kabát,
Pihen szíjas vállán, és őszhangban tartja összes mozdulatát.
Hogy ne legyen kíváncsi szemeknek megragadó látvány,
És zavartalanul dolgozhasson tovább. A zsugori térdkalácsa
se nyikoroghasson, mert mindig többet ül
A szarvasok mögött, percenként húzva a kantárt.











Módosította: András, 2020. december 6. 20:39:49
Indok: (nincs kitöltve)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
12. András 2020-12-06 08:53:22
Fivérek

Takarékosak ma az égnek fellegei,
Nem szitál s nem záporozik az áldás,
Csak ködben úszik a bizalmatlan táj.

Pára lovasai húzzák a fekete torzsát,
Benne fekszenek szeretteik szép alakjai,
Díszben, posztóban alszanak a torzók.

Lélektörő látványuk életlen, csorba kés,
Húsba mar, belső mérlegüknek láncos karjai,
Vízköpők ezreinek nyitják meg csapjait.

Fehér lenvirágok százai nyílnak szét,
Könnyekkel áztatják el a sziromültetvényt.
Gondterhelt arcok kísérik az ikerágyak terhét.
Hogy megtalálják a gyerekek végső nyughelyét.
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
11. András 2020-12-05 18:43:14
A mindenes

Szalad, oson a vékony gallyakon,
Rendületlenül dolgozik, sebtiben foltoz.
S mikor elveszti fedelét feje fölül,
Új pajzsáért siet az alpinista apród.

Mindegyik kezébe jut egy vakolókanál,
Ragaszt, szigetel körkörösen ugrál.
Nincs barátja, nem nézi az órát,
Mert önmagával játszik fogócskát.

Pontokba szedett, megtervezett vállalkozás,
A varrodai, robot foglalkozás.
Hidak, nyugágyak tervezése s szövése,
Elfáradt tetemek kitömése.

Remek építész hírében áll a 8 karú óriás,
Csomagolócéget hoz nála létre a tudás.
Hullanak a tervek bogarak s legyek
Meg a hálószaggató tuskó emberek.
Módosította: András, 2020. december 5. 18:43:27
Indok: (nincs kitöltve)
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
10. András 2020-12-05 17:08:30
Az éber grafikus

Itt olyan békés minden. Nem érzed a
Magnetofon lágy sercegését,
Tölcséréből kiszabaduló, öblös törődését?
A táncra perdülő, papírból kivágott panelbábukat,
Mik ütemre ropják ritmusosan zárt táncukat.

A felhőkarcoló tetején láthatatlan akrobatát,
Ki szivar csonkjának végéről úszik tovább.
S végtelen pókfonál tartja derekát,
Mozgása pocakot rajzol, és sziromszoknyát.
Súlytalanul járja táncát, hogy utolérje
A meleg fújtatóból surranó ködkarikát.

Csillár harangjából merészkedik elő a piciny teremtés,
De annál többet érzékel az összetett felépítés.
Vezényel, lenéz reám, homályos lencséimmel kokettál.
Szemeim már alszanak, elmém súlyos tükrei
Alkotnak tovább, mert fut a film, s meg se áll.

Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
9. András 2020-12-04 21:09:18
Randi

Nincs tökéletes ember

Csak tökéletlen sánc,

Merev pajzsok mögötti,

Félelem barikád.



Képed elég hatásvadász,

S nem tudom mit rejt,

Az olcsó paraván mögötti,

ismeretlen tartomány.



Van-e alkalmas kapcsoló,

tagolt lassúsággal haladó,

összetett távíró. S megannyi

vágyadat kereső hódoló!
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
8. András 2020-12-04 08:48:39
Létezés

Kár belétek, derék magitornak villáma, ha
Nem hagyja el ajkatokat igaz szó, s lássátok,
Egyenetlen kereszteknek bűnös terheit.

A rabságot, ítélkezést szító időtlen kort,
Csalódottságot, mert ettől lesz az ember
Teljes, őrködő szemével leső, hulló hó.

S én, a büszke emlékplakett, látlak benneteket,
Min kérődznek fejeitek, ingagolyók ütemes csattogását,
Nyakatokon, hurkot vet az egyre gyorsuló, tört idő.

Cipelitek, a szögesdrót hosszúságú zsákutcáitokat,
Fojtogat titeket, meghajló testeitek csúzlit imitálnak,
Hirtelen kapott holt súlyotok, gyáva oszlopával,
Veszi kezdetét a lelkek megtisztulása.
Legyél te az első aki hozzászól ehhez a blogbejegyzéshez!  
12

Beállítások

Rendezés
Sorrend
Hozzászólás / lap
Automatikus moderálás (illetlen szavak kicsillagozása)
Spéci kódok megjelnítése a szövegben
Spéci kód súgó
Válasz módja



Copyright 2003-2021. Minden jog fenntartva. A Párom.hu név és logo az Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. bejegyzett védjegye.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.szenakazal.hu/blog_Tarlat_c4956.html
Nyomtatás dátuma: 2021-01-25 11:15:02