Blogok

jegyezz meg

Franciska blogja: Társkeresés 2.0 aktiválva

A Blogot eddig 3973 alkalommal nézték meg, legutóbb (ismeretlen, külső látogató) látta.
56. Franciska [VIP+] 2021-06-16 16:03:53

................ folytatás............

Hagyjuk már ezeket, nem mindenki éli úgy az életét, hogy könnyen lehetséges számára az ismerkedés, nincs már olyan, hogy hagyományos társkeresés, ez már nem létezik a csak a múltban élő emberek hiszik még mindig ezt.
Vége, nincs tovább, feladtam A saját kis statisztikáim azt mondatják velem, hogy a párkapcsolatok kiépítésére fektetett idő, pénz, lelki és egyéb erőforrások sajnos a kukába kerültek. Nyilván tapasztalatnak jók voltak, de ezen felül semmi másra nem. Azt is mérlegeltem, hogy én is sokat hibáztam, hiszen nagyon akartam 20 évnyi kapcsolat után egy újat, de nem vettem figyelembe, hogy a világ megváltozott, ma már mások a prioritások, az elvárások pedig olyan szintet ütöttek meg a hölgyek részéről (nyilván fordítva is így van, csak én nem ismerkedem férfiakkal), hogy nem biztos, hogy én ennek képes leszek majd megfelelni. Úgy döntöttem, hogy másra fókuszálok, itt a nyár, jókat motorozom majd, kabriózók, újrakezdem a sportolást, jól fogom magam érezni, elég volt ez a kétévnyi szenvedés a randik és programok szervezésével. Szépen tudatosan kiölöm magamból az udvarias és kedves férfit, hiszen ma úgy is csak arra van igény, hogy lábtörlőnek használják a hölgyek jelentős részét, most ezekre a sportos menő alfahímekre van igény. Csinálunk az apucitestből egy izmos beachbody-t egy pár év alatt, 50 évesen megtanulok majd alkalmazkodni a kor által támasztott igényekhez. Persze a lényeg nem ez, hanem az egészség. Ma már a testi egészség és a lelki stabilitás a legfontosabb számomra, az ehhez vezető úthoz nincs szükségem arra, amit az elmúlt két évben csináltam. Nem vagyok megkeseredve, csak egyszerűen felismertem azt, hogy változtatnom kell és ebben nincs helye a párkeresésnek, ezért adtam ezt fel. Nyitva hagytam résnyire az ajtómat, ha véletlenül bekopogtatna rajta valaki, de én már nem kopogtatok, nem nyitogatok, mert már elkopott az ujjamon a bőr, az elmúlt két évben. Most jut eszembe, hogy vettem egy aloe vera-s bőrregenerálódásra való, zselészerű zöld trutyis krémet, kicsit savanykásan büdös szaga van, de amúgy egész jó, lehet a következő cikkemben írok majd a férfi kozmetikumokról valamit, bár lehet, hogy senki sem olvasná el, na ezt még jól át kell gondolnom…
-----------------------------------------------------------------------------------
Hát bizisten elgondolkoztam, hogy tényleg be kellene szerezni egy kitűzőt, hogy szingli vagyok, nem apát, nem eltartót, nem albérlőt,nem szolgát, nem mecénást keresek, csak egy NORMÁLIS társat. Viszont ez jókora kitűzőre férne csak rá, szóval inkább lehetne egy ruhácska is, amire valami kabátot kell felvenni, nehogy azt higgyék, hogy a bolondokházából szabadultam, és alkalmasint mint a mutogatós bácsik, szétnyitni a kabátot, hátha valaki szintén ezt keresi..., aki még nem adta fel, vagy csak résnyire nyitva hagyta azt a bizonyos ajtót. :-P
55. Franciska [VIP+] 2021-06-16 16:02:03
Tegnap este olvasgattam és szembejött velem egy cikk a társkeresésről, csak most nem a szokványos "női nyafogásé" volt a főszerep, hősünk férfiember, ő vetette papírra a tapasztalásait.
Kísérteties a hasonlóság az ő általa és sokunk (nők) által megélt történések között.
Hát lehet ezért nincsenek már "normális" férfi társkeresők? Megint eljutottunk "a mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk ?" témakörhöz?
Mindenképpen meg szerettem volna osztani ezt a szösszenetet, hátha más is elgondolkozik rajta, akkor lássuk:
----------------------------------------------
Férfiszempont: Miért adtam fel a párkeresést?

Most, hogy „jubilálok”, azaz 2 éve élek egyedül, gondoltam mérleget vonok.
Előtte 20 év alatt volt egy 14 és 6 éves kapcsolatom, azaz kettő, most meg szinte az inverze, azaz nagyságrendileg 20 kapcsolat 2 év alatt.
Persze ez valóságban sokkal több volt, de az ilyen elcsattant egy csók, de nem lett folytatás típusúakat nem számolom. Meg aztán számolgatni a kapcsolatokat már eleve egy ostobaság, kb. annyira, mint számolni a kalóriákat, miközben zsírbölények vagy inkább az új felkapott jelzővel élve, vágódisznók vagyunk. Na de visszakanyarodok posztom címéhez, miért is adtam fel a párkeresést.
Rossz időben, rossz helyen A legtöbb ígéretes randiknak, valahogy mindig ez volt az üzenete, illünk egymáshoz, csak rossz időben és rossz helyen találkoztunk, de mit is jelent ez a gyakorlatban? Többnyire azok a hölgyek, akikkel találkoztam, még nem voltak túl az előző kapcsolatukon/csalódáson, sőt sokuk még be sem zárta igazán a régi ajtót, de már nyitogatta az újakat. Persze megértem én, fő a biztonság, főleg ha még gyerkőcök is vannak, de vajon ez a helyes út számukra? Benne maradni egy már menthetetlen kapcsolatban és reménykedni benne, hogy az új férfi tökre megértő lesz és boldogan fogja majd felajánlani szolgálatait? Miután megpróbáltam egy pár ilyen hölggyel párkapcsolatot kiépíteni, viszonylag gyorsan rájöttem, hogy ez számomra egy zsákutca. Elsősorban azért, mert viszonylag szűk az az időintervallum, amikor beszélgethetünk, este rohannia kell haza, állandóan az óráját és telefonját nézi, gyakorlatilag egy baromi nagy stressz az egész, több a rossz benne, mint a jó. A lelkiismereti pöcegödör effektusról meg nincs is kedvem analitikát írni, hiszen állandóan az járt eszemben, hogy mi lenne, ha én lennék azon az oldalon és velem csinálná ezt egy hölgy.
Aztán itt vannak a múltjukat siratók, akik megpróbálnak felejteni, de még nem állnak készen egy új kapcsolatra, de valamelyik menő magazinban azt olvasták, hogy kutyaharapást szőrével és a legjobb stratégia, ha gyorsan új kapcsolatba kezdenek, az új majd feledteti a régit. Ez a világ legnagyobb tévedése, ha még nem zártad le a múltat, ne kezdj bele egy újba, mert ezzel a férfit is könnyen kicsinálhatod lelkileg, ha elkezd kötődni, kialakulnak nála az érzelmek, majd egyszer csak előállsz a farbával, hogy bocsika de mégsem állok készen egy új kapcsolatra. Ez nem korrekt, ezt többnyire nem gondolják végig ezek a hölgyek Az idő segít, a hosszabb idő rombol Valahol meg kellene találni azt az ideális időszakot, amikor stabilizálódott a lelkivilágunk, már nem siratjuk a múltat és már készen állunk egy új kapcsolatra. Az idő mindenféleképpen segít ebben, de ha átesünk a ló túloldalára, akkor viszont megnehezíti a dolgunkat.
Amikor olyan hölgyekkel találkoztam, akik már régóta egyedül élnek, többnyire bizalmatlansággal, mindenféle szeretetet pótló dolgokkal találkoztam, így kiskutyákkal az ágyban, szabadidő 100%-át sport eltöltésével, furcsa és időigényes hobbikkal, szóval csupa olyan dologgal, mely leköti a figyelmet, de hol marad itt egy kis hely nekem? Elvárás volt a teljes asszimiláció az Ö életükhöz, gyakorlatilag egy megértő szolgát kerestek, nem egy érző lényt. Nagyon fontos, hogy akinek nem inge, ne vegye ezeket magára, de a netes társkeresőkön valamiért én csak ilyen típusokkal találkoztam. Biztosan nagyon sok kedves és jólelkű hölgy van, de valamiért úgy látszik, ők elkerülnek engem, vagy a társkeresők algoritmusai úgy vannak ki tudja miért programozva, hogy a kopasz borostás pasihoz, a lánctalpas boszorkányokat és a fent leírt hölgyeket párosítják. Tehát azt gondolom, hogy az idő múlásával a helyzet csak romlik párkapcsolati szempontból, kialakulnak a nem racionális elvárások, majd egyszer csak megjelennek az előítéletek is. Sok barátom azt mondja, hogy minek ismerkedem a netes társkeresőkön, az bolondok gyűjtőhelye, meg a rommá sérült nőké. Ezzel én természetesen nem értek egyet, de mivel az én mikrokörnyezetemben nincsenek szabad hölgyek, így milyen lehetőségeim vannak még? Állandóan járjak olyan pólókban, amire az van írva, hogy „szingli férfi vagyok”, vagy álljak meg egy buszmegálló előtt, szálljak ki a kocsimból és kérdezzem végig a hölgyeket, hogy volna e kedvük megismerkedni velem, amennyiben egyedülállóak?

..................... folyt köv. nem fért ki.....
54. Franciska [VIP+] 2021-06-06 13:08:56
Szó szerint mondhatnánk, hogy megsütött a nap :-P, hiszen pörkölődtem ma nem keveset, de azért vigyáztam, hogy ne ész nélkül tegyem.
Szóval most már a szoba hűvösében megkerestem valamit, ami nekem anno nagyon sokat adott.

Ennek az az apropója, hogy tegnap szokásomtól eltérően nagyon későn léptem ide fel, mert az istennek sem jött álom a szememre és beleolvastam a fórumokba. Rég jártam arra is, igazság szerint az üzenőfal stílusa, színvonala számomra már nem kívánatos képet mutat jó ideje, azt inkább kerülöm, olykor-olykor küldök egy füstjelet, hogy létezem :-). A fórumokban, blogokban még találok néha valami számomra értékeset, bár ott is inkább már csak néha-néha olvasgatok, maradok külső szemlélő, nem kukkoló, félreértés ne essék, mert mint most is, ha valami megmozdít valamit bennem, ahhoz próbálok hozzátenni én is valamit.
Szóval tegnap este olvastam egy férfiember kinyilatkoztatását, amivel sajnos szóról szóra egyet kellett értenem és csak úgy bedobtam az alábbi tanmese címét.... Késő lévén lusta voltam rákeresni, most elhoztam ide. Lehet van aki ismeri, lehet valakinek új lesz, de szánjatok rá időt elolvasni, átgondolni, magatokba nézni, ártani nem fog senkinek, ezt biztosíthatom. :-)
Jah még valami: hála semmilyen tekintetben nincs „szükségem” házasságra, stb., (egzisztenciálisan sem és kapcsolati szinten sincs függőségem), társra viszont annál inkább.
Élemedett koromnak köszönhetően tudom, hogy ennek esélye napról napra csökken, - mert mindig van szebb, fiatalabb, sexisebb, könnyebben kapható, kevésbé macerás - de nem adom fel, bár azért nem minden áron..... Boldog vagyok a bőrömben, élvezem a felém irányuló szeretetet, kell ennél több? Hát persze, hogy kellene valaki, akinek fontos része lennék az életének, ahogy ő az enyémnek.
Nah de jöjjön az okosság :-)
********************************************************************************

Elgondolkodtató tanmese:
Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le. Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük. Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
„Ez a szerelem!” –mondta rögvest tanárnő. „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”
„Akkor mi a házasság tanárnő?” –kérdezte a tanuló.
„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” –felelte.
„A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” –tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.
„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” –fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” –tette hozzá.
„Ez a házasság!”
********************************************************************************************************************
Egyébként ezt a viselkedésformát nap mint nap én is tapasztalom a társkeresőn a saját bőrömön.....
A „casting” alatt kapok egy pontszámot.... felkerülök a képzeletbeli polcra, vagy be egy fiókba....
ha nem lesz jobb, majd jó lesz valamire felkiáltással......
Igen ám, de mire visszafelé mégiscsak elő akarna venni a Valaki, már csak egy cetlit talál a helyemen...
„Ez a vonat elment.”

Én nem egy lehetőség vagyok, hanem egy döntés. Velem vagy nélkülem, de nem valaki helyett....:-)
53. Franciska [VIP+] 2021-05-31 19:37:56
Ma végre emberi időben letettem a lantot és volt pár percem, hogy kiírjam magamból az utóbbi időszak tapasztalásait.

Úgy tűnik ezen a portálon sem terem babér a hozzám hasonló hölgyeknek. :-)
Lehet mosolyogni, kedves uraim a szóhasználaton, de ahogy a való világban, a napi kommunikációban ezen megszólítások teljesen kifogástalanul működnek, sőt a legtöbb helyen elvártak, senkinek nem okoz gondot a használatuk. Ismeretlenül is alkalmas a tisztelet megadására a másik felé , akkor vajon ezen az on-line portálon miért lett száműzött?
/Aki már most mosolyogva csóválja a fejét, javaslom ne is folytassa az olvasást. :-) Nem beszélünk egy nyelvet :-) /
Valószínűleg többeknek furcsa lehet olvasni, de én nem egy alkalommal leveleztem, folytattam telefonbeszélgetést magázódva és megvan a sajátos feelingje. (nem csupán saját véleményemre alapozom ezt a kijelentést). A merészebbek ki is próbálhatnák, minden nőben átkapcsol egy gombot. Sokkal, de sokkal csábítóbb, mint a „családi ékszerekről” kéretlenül csatolt obszcén fotók.
Óh, bocsánat, elfelejtettem azzal kezdeni, hogy a valós társkeresőknek szólnak a soraim, nem a többségében itt lébecoló numera vadászoknak.
Szóval... igen, már az első levélben a beköszönés, a megszólítás minősíti a levélírót, ez az első érzés alapozza meg az ismerkedést és a folytatás tartalma erre épül rá. Ha nincs alap, hamar összedől a kártyavár.
Tudom, hogy rohanó világot élünk, nincs idő semmire..... blablabla....Ha nem szánunk időt, energiát valamire, akkor miben reménykedünk? A párkeresés nem pizza rendelés, hogy telefonálok, csenget a futár, lehúzom a kártyám és kész...... :-)
Tudom, hogy a csapból is ez folyik, de nincs tökéletes egyik vagy másik, vagyunk mi, mind különbözőek, mint tökéletesek a magunk tökéletlenségében és ha ketten együtt próbálunk összecsiszolódni még akár értéket is teremthetünk. Ezt úgy hívják boldogság.
Valahol legbelül mindenki erre vágyik, van aki beismeri, van aki nem, de hogy így van, az bizonyosság.
Tudom, hogy itt hiábavaló próbálkozás azt kérni bárkitől, hogy legyen őszinte, gerinces, tiszteletteljes, hiszen a „korpa”, ahogy én nevezem az itteni IQ fighter skalpvadászokat, pont az arcnélküliség és következmények nélküliség miatt bújik bele minden nap valaki más köntösébe, adja ki magát olyannak, amilyen a való életben szeretne lenni, de nem tud valamiért.
Volt alkalom, nem is egyszer, hogy a „kedves” levélírómtól megkérdeztem, hogy ha az utcán, étteremben, kávézóban, parkban egymással szemben állnánk is ezt a kérdést és ebben a stílusban tenné fel?
Láss csodát, erre sosem kaptam választ, csak tiltást. :-)
Én viszont nem adom fel, szeretném ha legalább azok, akik ezt olvassák, egy picit elgondolkoznának, hogy akinek írnak: az lány, nő, hölgy, pont úgy, mint a húguk, édesanyjuk, leány gyermekük, van lelkiviláguk, amin ezek a nem úriemberek alkalmasint sáros bakanccsal gyalogolnak keresztül.
Persze aztán mi összekapjuk magunkat, felállunk a padlóról, koronát igazítunk és próbálunk mosolyt húzni az orcánkra, hogy ne lássa a világ, hogy megint egy picit összetörtünk, de nem mindig sikerül és emiatt a mosolyunk sem mindig őszinte.....

.... most erről ennyit.... lesz más is :-P
52. Franciska [VIP+] 2021-05-29 18:00:50
Biztos velem van a baj, de ha megnézem valakinek az adatlapját és a fotók közt rám vigyorog egy olyan, amelyik trükkösen úgy van beállítva, hogy az autó kormányán "véletlenül" látszik a négy karika, vagy a típusjel, ami alapján tévedés nélkül beazonosítható a tulajdonosának az egzisztenciális helyzete, az számomra illúzióromboló... :-(
Miért? Mert sosem tudtam eldönteni, hogy ez csak pusztán férfiúi büszkeség, hogy "imádottjának" fotóját publikálni kell, vagy pedig "üzleti célú" marketing, annak tudatosítása, hogy "aranyásót" keresek, megveszlek kilóra, és tiéd a jobb1 és csitt van" .
......... cogito ergo sum.... :-)
51. Franciska [VIP+] 2021-05-24 12:01:39
Hát újra itt.... :-) kinek örömére, kinek bánatára.... :-)

Bocsánat, de ez "Franziska blogja", szóval én beszélek, írok, ha úgy érzem, hogy megosztanám itt valami gondolatomat a nyilvánossággal.
Véletlenül sem az a célom, hogy egynémely frusztáltságát kezelni nem tudó "társkereső tagtársunk" üzenőfalat nyisson és itt komment cunamiban élje ki magát, iskolázzon le bárkit, aki hozzám szólna, főleg nem a az általam értékesnek tartott "ismerőseimet", depláne nekem ossza az észt.
Szóval a "szót megvontam" :-)
50. Franciska [VIP+] 2021-05-09 13:36:55
Kis használati útmutató, hozzám... :-), mert úgy érzem többeknek problémát okoz a kommunikáció.

Már ritkán vagyok itt, mert a tapasztalataim szerint itt sokan csak unatkozásból irogatnak, valós ismerkedési szándék nélkül.
Ha valaki normális bemutatkozó levéllel keres meg, én is ugyanúgy fogok válaszolni. Aztán, ha úgy gondoljuk folytathatjuk a való világban, telefonon, személyesen.

Sokan mondják, hogy nem írhatnak mindenkinek látatlanban "önéletrajzot".
Nem is kell, elég egy szimpla kérdés, hogy "mit szólnál hozzá, ha bemutatkoznánk egymásnak? "
Ez már pontosan elég ahhoz, hogy tudjuk kivel van meg a kölcsönös szimpátia.

A kedvencnek jelölés okafogyott ezen a platformon, boldog-boldogtalan nyomkodja a gombot, legtöbb esetben zsigerből.

Mivel jelenleg VIP+ előfizetésem van, így nincs olyan, hogy valakinek nincs lehetősége írni, mert nem előfizető vagy elfogytak a levelei.... tehát, ha valaki kedvencnek jelöl, hiába olvasom az adatlapján, hogy "írj, .... küldj elérhetőséget" .... én biztosan nem fogok.... és vissza sem "kedvencelem", szólítson meg....

Uraim, a tettek beszélnek.... :-), legyenek kreatívak.... ;-)
49. Franciska [VIP+] 2021-05-09 08:53:57
Csatolt kép:
Csak mert imádom az illatát :-P
48. Franciska [VIP+] 2021-04-10 15:32:10
Folytatás......... nem tudtam, h 5000 karakter a max.... sosem írtam még ennyit :-)
-----------------------------------
Szóval....
Én späziel nem vagyok egy könnyen megnyíló valaki, igyekszem a legtöbb infót magamban összegyűjteni, rendszerezni és utána döntök csak, a hogyan továbbról. Sokan ezt jégkirálynő stílusnak aposztrofálják, pedig egyáltalán nem erről van szó, csak jómagam is sok emberrel akadtam már itt össze az elmúlt 2 évben és a saját és mások tapasztalatai csak megerősítettek abban, hogy nem szabad az embernek elkapkodni semmit, mert annak gyakran „sírás” a vége, míg a másik érzelemmentesen veszi a kalapját, vagy simán ghosthing-ol egyet. Nem, én nem vagyok sírós, nyugi, sőt hisztis sem, nem stílusom egyik sem. Nincs rá szükségem. :-)
Szóval úgy gondoltam ma, hogy leírom ezt a kis szösszenetet, ide a naplóba. Sem az üzenőfal nem alkalmas ismerkedésre, se levelezésben nem ezzel kezdi az ember, de azért ha valakinek van idege ennyit végigolvasni, akkor legalább ő tudja valamennyire, hova is tegyen engem.
….......... és ne,.... köszönöm, de nem vágyom „agyas szőke” cimkézésű levelekre.... sőt semmifélére, amelyben engem kíván bárki is minősíteni, tartsa meg magában.... :-)
47. Franciska [VIP+] 2021-04-10 15:30:58
Csatolt kép:
Gyönyörű napsütés volt ma, nem is bírtam a lakásban maradni, kellett a kimozdulás, de mivel ma barátosném dolgozott, egyedül szántam rá magam a Duna parti sétára. Megálltam a szokásos parkolónkban és elindultam az ugyancsak szokásos útvonalunkon, a virágzó fák közt kiépített sétaúton, néztem a kacsákat, hattyúkat a vízen, ahogy gyerekek etették őket, családok békésen sétálgattak, nők-férfiak kéz a kézben..... Van egy kedvenc padom, letelepedtem és próbáltam összerakni a fejemben a gondolatokat. Nem titok, ezen az oldalon van pár emberke, akikkel úgymond baráti viszonyt sikerült kialakítani, velük elég gyakran váltunk levelet is, közülük többen is kérdezgették mostanában miért „tűntem el”.... Dehogy tűntem el, csak nincs meg az az impulzus, ami megmozgatna. Nincs olyan potencionális jelölt (férfi persze :-P ), akivel ellenállhatatlan késztetést éreznék egy randira. Ha őszinte akarok lenni egy azért volt, de mivel még itt vagyok borítékolható hogyan sült el a dolog... :-)
Szóval akkor a gondolatok, amelyek mostanában egyre gyakrabban motoszkálnak a fejemben. :-)

A méret a fontos.....

„A mérés a természet jelenségeiről való ismeretek megszerzésének egyik alapvető módszere. A mérés tervszerűen végrehajtott gyakorlati tevékenységek összessége .A mérés során a mért mennyiséget jellemző mérőszám meghatározása a cél, melyhez megfelelő mérőeszköz megválasztása szükséges. A mérésnél előzetesen egyeztetni kell a számérték kifejezéséhez alapul vett mértékegységet. (Wikipédia)

Akkor hát lássuk,: mérhetünk magasságot, szélességet, hosszúságot, mélységet, térfogatot, súlyt...etc.,
ezek a leggyakoribbak, de ismerünk ruha méretet, cipő méretet, műszakibb téren papír méretet, cső méretet, még műszakibb területen tárhely méretet, kijelző méretet... stb. a felsorolás a végtelenhez közelíthet... :-)
Ebben eddig nincs is nagy varázslat, csak a megfelelő méreteket kell tudni és már meg is vehetjük, amire szükségünk van.

DE: hogyan is mérjük az EMBERT? A Nőt? A Férfit?

Ugye mindannyiunknak vannak elképzelései, elvárásai, mind a külsőt, mind pedig a belsőt tekintve. A külső talán a könnyebb, ránézünk valakire (jelen esetben a fotójára), elidőzik a tekintetünk a látottakon és az agyunk röpke pár másodperc alatt tudja a választ, még mielőtt megfogalmazódna bennünk. Lehet ezt tagadni, de felesleges. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy nem tetszhetünk mindenkinek, ahogy nekünk sem tetszhet mindenki......Eddig viszonylag könnyen ment, de most jön a neheze, bár azért ugye maradnak még itt is rejtve dolgok, amivel nem számolhatunk előre.... (Ez egy kínos hibapont lehet, de most nem ez a téma.)

Hogyan mérjük meg azt, hogy mennyire illünk össze, van-e közös témánk, mennyire egyezik a felfogásunk a nagybetűs életről, mennyire találkozik az értékrendünk, mennyire hasonlóak az elvárásaink, terveink az életünk további részére vonatkozóan? Mennyire merünk/tudunk megnyílni az eddigi tapasztalások után.

Beszélgetni, ismerkedni kellene, őszintén, nem játszmázva, - tudom a csapból is ez folyik -, de önmagunkat adva. Talán azok az emberek, akiknek az élete nem azért alakult úgy, hogy ide kényszerült párt keresni, mert önbizalom hiányos vagy belenevelték ezt, azok tudnak őszinték lenni és igényük is van rá. Azok az emberek akik ismerik a bizalmat, a másik ember tiszteletét, mondhatnám van értékrendjük, nem úgy állnak a másikhoz, hogy nah meglátjuk, ha nem jön össze, lépünk és jöhet a következő, hanem veszik a fáradtságot megismerni a másikat minden porcikájában, nem sajnálják az időt a kommunikációra, hiszen a kimondott szavakból, véleményekből rajzolódik ki az ember.
Persze, akik eleve hazugsággal, nulla fajsúlyú beszélgetésekkel indulnak, azokat viszonylag hamar fel lehet ismerni, de mi van azokkal, akiknek megvan az intellektusuk ahhoz, hogy tudatosan félrevezessék a másikat. Hát ez kérem szépen az a bizonyos marketing időszak, ami után jön a csúnya nagy kopp. Nah ezek a legundorítóbb figurák. Ezekhez képest kispályások az alul iskolázott, stílustalan gyökerek.... már bocsi, de ők legalább az első perctől azok, akik és nem okoznak meglepetést.

Nagyon igaz az a mondás, hogy a tettek beszélnek.... Ha azt tapasztaljuk, hogy a másik lehozná a csillagokat is az égről (szóban, írásban), de ezen kívül semmi, amit tenne az ismerkedés érdekében, időhiányra, elfoglaltságra, stb. hivatkozva, akkor persze már érzi az ember a zsigereiben, hogy kamu a másik, most az irreleváns, hogy miért....., de ezt el is kell hinni és tudni kell elfogadni is, hiszen ha már most mindig mindenre van kifogás, mi lesz később... Felesleges időpazarlás, a másik érdemtelen a figyelmünkre és azt veszi el tőlünk, ami nem végtelen és napról-napra fogy. Ez alapvető tiszteletlenség a másikkal szemben, bárki követi is el.

..... folyt köv. mert hosszú lett, nem fér ide....
46. Franciska [VIP+] 2021-04-08 06:25:27
Mooorgen :-)
Többen írtatok, hogy eltűnőset játszom, neeeeeeeeeeem, csak sajnos most nincs időm, sem energiám itt lógni, de reszkessetek, jövök vissza és vannak gondolataim is ..... ;-)
Füstjel megvolt, osszátok be pls. puszi
45. Franciska [VIP+] 2021-04-03 11:36:22
Csatolt kép:
Ezt hugim küldte ma reggel, minő manó :-P
Lehet a kis banya beleérzett valamibe? ;-)
44. Franciska [VIP+] 2021-03-14 22:17:11
FranZZZZZZiska voltam/vagyok/leszek....

Ha módosítok bármit az adatlapomon a rendszer mindig átírja a nevem és FranCCCCCiskát csinál belőlem.....
Persze Ámor felajánlotta, hogy szóljak és visszajavítja, de nem várhatom el tőle, hogy akárhányszor úri kedvem úgy diktálja és két pontot arrébb akarok tenni, akkor mindig őt ugráltassam....
Szóval továbbra is én vagy, csak átkeresztelve a rendszer által, belefáradtam....;-(
43. Franciska [VIP+] 2021-03-08 15:47:16
Igen, eljutottam ide, hogy én is "képtelen nőszemély" lettem.
Sokan kérdezték, miért? Nem akarom mindenhol publikálni, de aki itt olvassa, az valamilyen szinten érdeklődik, tehát neki jár a magyarázat.
Egy kedves ismerősömnek megírtam a választ, most nem ismételném magam, inkább bemásolom, amit neki írtam.

"Elegem van, nem kicsit.... nyaff... megint Neked nyafogok, szégyen, gyalázat és ezer bocsánat, de a barátaim, ismerőseim igaz tudják, hogy regiztem társkeresőre, de ezeket az atrocitásokat nem akarom nekik elmesélni, nem akarom, hogy szánakozzanak... :-( Szóval szeretnék egy face to face véleményt Tőled.... Volt valami baj a fotóimmal? Nem elég konszolidáltak? Kihívóak? Titkosítottam őket, mert iszonyat kínosan érzem magam....
'Úriemberek" (tahók, suttyók,ősbunkók...) találnak meg folyamatosan undorító beszólásokkal, ajánlatokkal, hogy mit tudnának tenni és mit várnának tőlem.... Egynémely odáig vetemedik, hogy részletekre menően ecseteli is.... Hányok tőlük és sírni tudnék a megaláztatásoktól, mert csak.... Tudom, h nem kellene rajta kattognom, de nem megy.... Bak vagyok, kifele álarc és mosoly és erős vagyok, de belül kiba.... tul fájnak ezek. Nem vagyok mai csirke, oké, de azért egy ágymelegítőnél többre tartom magam, alkalmi numeránál meg depláne. Háborog a lelkem és nulla életkedv....."
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mindig azt vallottam, hogy kép nélkül mit akar itt valaki, ha nem vállalja fel magát, akkor hiteltelen....
aztán tessék, a fagyi visszanyalt.... Elég maradi értékrendem van és még aszerint sem volt semmi szexista feeling a képeimben, semmi nem indokolja a nyálcsorgatást, hovatovább egyéb tevékenységre sem sarkallt senkit..... már aki normális....
Szánalmas, amit itt egyes a férfiúi nem szégyenei képviselnek.... és számomra gyomorforgató is. :-(
42. Franciska [VIP+] 2021-03-03 21:15:05
Magyarország, 2021.03.03. ( Kis magyar Ansicht.... )

Ma olvastam valahol és nem volt őszinte a mosolyom, hát elhoztam ide, hátha lesznek olyanok, akiket gondolkodásra sarkall....
****************************************

- Mikor találkozunk?
- Fú, nem tudom.
- Akarsz találkozni?
- Persze.
- Akkor?
- Nem tudom, mi lesz hogy lesz.
- Hát mondjuk ha megbeszéljük, hogy találkozunk, akkor máris tudni fogod.
- Az igaz. De nem tudom mikor.
- Na jó. Egyszer udvaroltam egy lánynak. Azt mondta, azért nem találkozunk mert ebben a hónapban van az öccse születésnapja. Szerintem ez vicces.
- Oké, de nem tudom mi lesz.
- Para van?
- Ja, neeem...
- Na ja. Ebben a hónapban van, mi?
- Ja, ebben a három hónapban.
- Az szép. És mi lesz három hónap múlva?
- Nem tudom.
- ...
- Na jó. Az van, hogy nem tudom mit gondoljak. Egyre több a beteg. Egyre több a mentő. És a hírekben is ami megy... nem tudom mit lehet és mit nem.
- Akkor sikerült elérniük nálad is?
- Mit?
- Na, mit sikerült szerinted?
- Hogy félek?
- Miért, félsz?
- Ja, nem. Csak nem tudom... jaj már! Tudod.
- Igen, tudom. És te is. Mi van, ha te is tudod?
- Olvastam, hogy sok a beteg. Meg sokan meghalnak.
- Tudtad, hogy Magyarországon naponta háromszáznál is többen halnak meg vírus nélkül is?
- Fú, nem. De durva.
- Az. És persze ez valóban rengeteg. És tudtad, hogy rengetegen születnek is?
- Ja, gondolom.
- Attól is félsz, hogy sokan egészségesek és születik egy csomó kincs?
- Nem, dehogyis. Csak olyan rossz hírek vannak.
- Ki az, aki eldönti, hogy elolvassa a híreket vagy sem?
- Hát én.
- Tudnál másképp dönteni, mint eddig?
- Persze. Oké. De akkor is. Nem akarok beteg lenni. Meg hogy te beteg legyél. Meg ott van a nagyi is.
- Nézd, nem rábeszélni akarlak. Nem erőltetek semmit. De ha még két évig megy ez a vírusosdi, akkor két évig nem fogunk találkozni?
- Nem tudom!
- És ha tíz évig megy? És ha húsz vagy harminc évig? Akkor lemondasz mindenről és majd te negyven leszel én meg hetven, akkor együtt nyafogunk, hogy “igen, ezt elszúrtuk, de még van idő”?
- Nem. Tuti nem.
- Akkor mondd meg, hogy mire vársz!
- Arra, hogy tudjam, hogy mi lesz.
- Ha elárulnám, hogy sosem fogod tudni, az megnyugtat?
- Nyilván nem.
- Pedig alighanem sosem fogod tudni. Marionett bábu. Tudod. Nem tudod, ki vesz fel, ki rángatja a madzagjaidat.
- De én nem akarok marionett lenni.
- Az vagy?
- Nem.
- Miből gondolod?
- Mert én mozgatom magam.
- Ó, ez szuper. Na és hova lesz a séta?
- ?
- Úgy értem, hová mozgatod magad?
- Ahova akarom.
- És hova akarod?
- Hozzád.
- Wow, akkor nincs ebben a hónapban senkinek szülinapja?
- Nincs! (nevet, nyertem)
- Akkor mi legyen?
- Csütörtök jó neked?
❤️
Mennyire félsz a mától?mennyire félsz a vírustól?
41. Franciska [VIP+] 2021-02-14 16:22:43
Csatolt kép:
... folytatás az előbbihez....

Éppen ebédeltünk, beszélgettünk a skacokkal, amikor csengettek, nem vártunk senkit..... futár....
Hát volt nagy meglepetés, valaki még mindig nem felejtett el... mondjuk én sem őt, mert nem hagyja....

Szóval a mai nap mérlege, millió szeretet, ....... és a többi még háborog bennem rendesen... :-)
40. Franciska [VIP+] 2021-02-14 16:17:36
Csatolt kép:
Csatolt kép:
2021.02.14.
Az a bizonyos Valentin nap, amit én személy szerint sosem tartottam fontosnak, de úgy tűnik, a környezetem másképp gondolja :-)
Ma jöttek a lízingelt gyerekeim, a lízingelt unokámmal, mert azt mondták, hogy ez a nap nekik nem csak az egymás iránti szerelmükről, hanem simán a szeretetről is szól :-) Úgy gondolták, ha már idén úgyis egyedül vagyok ezen a napon, akkor majd ők meglepnek.....
Sikerült,.... komolyan úgy meghatódtam, hogy ha ciki, ha nem ciki, legörült pár csepp könnyem :-)
39. Franciska [VIP+] 2021-01-30 08:21:04

Üzenem ........ -nek, és a hozzá hasonló Uraknak! :-P (Remélem tudja kinek szól :-P )

A sok pénz csak a lusta nőket bűvöli el. Egy sikeres, sokat dolgozó nő számára egy jómódú férfi bónusz, nem mentőőv.

Puszi és most rohanás, mert sdok a dolgom. pukkedli
38. Franciska [VIP+] 2021-01-13 21:07:29
Többször is nekiveselkedtem kiírni magamból a számomra felkavaró - ünnepek előtti, alatti, közötti történéseket, aztán mindig töröltem. :-) Igazság szerint mindig elvittek a gondolataim olyan dolgok felé, amelyeket mégsem tartanék okos ötletnek kikürtölni az éterbe, viszont azok nélkül a konkrétumok nélkül nem lenne érthető és egész.
Igazság szerint azért is nyomasztanak ezek, mert a barátaimat, rokonaimat nem szerettem volna és nem is szeretném ezekkel terhelni, aminek több oka is van, viszont jó lenne csak úgy kimondani, arctalanul..... Nem nyafogás ez, bár tűnhet annak is, egy biztos, számomra felkavaró.....
Schlagwortokban a nagy történés, ami végül is nem is nagy cucc, kívülről nézve, nekem viszont jókora gombóc a torkomban. Karácsony előtt pár nappal kezdődött.... voltak emberkék, akikkel az év folyamán ismerkedtünk, persze a „nagy járványhelyzet miatt” nem volt személyes találkozás, (én ezt teljesen másképp aposztrofálnám.... kényelmes fotelharcosok..., üres idejüket itt elszórakozók...., kamu emberek :-) ) aztán persze szép lassan elhaltak a sehova nem vezető beszélgetések, …. (Jó, elismerem, tettem is érte...., de nekem másak az igényeim, nem levelezőpartnert keresek......), aztán voltak, akik úgy ghostingoltak, ahogy a nagykönyvben meg van írva, szóval volt itt kérem szépen minden, mint a búcsúban és láss csodát: ezen férfiemberek nagy része megkattant..... Gondolom rájuk szakadt a felismerés, hogy hoppácska, jönnek az ünnepek, stb. mind meghalunk, ha egyedül, nő nélkül töltjük..... Ugyanis, e-mailek, üzenetek, telefonhívások, mind felhívás tangóra, hogy töltsük együtt a karácsonyt..... Kapkodtam a fejem, azt se tudtam merre vagyok arccal..... Természetesen kivétel nélkül mindenkivel határozottan, de nagyon udvariasan, kedvesen közöltem, hogy köszönöm szépen, de nem..... az a vonat elment, váltson másikra jegyet , persze mindeközben magamban fortyogtam a felháborodástól, hogy mit gondolnak ezek a „nem férfiak”, (amikor úgy gondolja, sitty-sutty berakjuk a szőkét a fiókba, aztán ha ló nincs, jó a szamár is, kivesszük onnan, leporolgatjuk és még hálás is lesz érte....), nah neeeeeeeeeem....
Ezek mondjuk nem is viseltek volna meg annyira, mert hát nem voltak érzelmi szálak, kötődések, mondhatni: ezek mennek, meg a barikafelhők, de az, hogy egy pár hónapos rövidebb kapcsolatom és egy majd négy évig tartott kapcsolatom főszereplői is becsatlakoztak a sorba, nah az már verte a biztit..... Biztos én nem értem a lényeget vagy rosszul látom, de milyen önző megnyilvánulások már ezek.... Nem gondoljuk át, hogy ezekkel a jópofa ajánlatokkal a másikban mit idézünk elő? Mindegy, hogy a másikból mit vált ki? A férfiak sem lehetnek érzelemmentesek, vagy igen?
Amit azért tudni kell és itt az exeimről beszélek, mert a többi nem releváns.... Mind a rövidebb, mind pedig az éveken át tartó kapcsolatomat, ha sok vívódás után is, de én zártam le. Nem volt könnyű, sőt, nehéz szülés volt, de meg kellett tennem. Az a bizonyos életre-halálra menő harc a szív és az ész között..... Aki átélte, tudja miről hablatyolok......Persze, ha nem is nyilvánosan, picit és jobban, mindkettőbe belehaltam, meggyászoltam, aztán mikor eljött az idő szépen felálltam a padlóról. Korona igazít és go előre..... persze jó vastag páncéllal felvértezve..... A másik sokaknak talán meglepő infó, hogy mindkét volt párom évekkel volt fiatalabb nálam, persze azért nem a fiam korosztálya... :-), valahogy ez mindig így alakul.....Nem én keresem őket, bár az is igaz, hogy nem igazán találkoztam mostanában korban hozzám illő olyan férfiemberrel, akivel a korunkon kívül másban is klappoltunk volna..... és ezzel azt hiszem mindent elárultam... :-)
Hát nem mondhattam el senkinek, elmondtam hát mindenkinek :-)
Megkönnyebbülés, kijött a gombóc, bár akikről-akiknek szólt, ezt úgysem olvassák, próbáltam a túl személyes részeket kihagyni, ennyi vállalható a nagy nyilvánosság előtt is véleményem szerint.
Az ünnepek margójára még annyit, hogy életemben legelőször „egyedül”, pontosabban pár nélkül, de szuperül telt el a karácsony, a szülinapom, jöttek-mentek is, jöttem-mentem is, magányos nem voltam egy percig sem.
A szilveszter és az új év legszebb ajándéka pedig az volt, amikor imádott kis csodamanóm megébredt az éjféli tüzijáték durranásaira, az anyukája a karjába vette és ő az ablakból csodálta azt. Láttam, ahogy a szemében visszatükröződnek a fények, ő pedig hangosan kacarászva követte a szemével a villódzó szikrákat .
Hálás vagyok, hogy létezik a világháló, amely nem ismer országhatárokat.
37. Franciska [VIP+] 2020-12-26 11:33:06
Csatolt kép:
Csatolt kép:
Csatolt kép:
Nah itt.... szóval meg kell valamit mutatnom, mert imádom.. szerelem

Nehéz, igen munkás év van ismét a hátam mögött, nem panaszkodom, mert szeretem amit csinálok, de nem mondom, hogy néha agyilag nem készít ki, mert nem lenne igaz. Szóval, amikor közeledik valamilyen ünnep, legyen az húsvét, advent, karácsony, sőt kisebb, de valamilyen alkalom, én már alig várom, hogy összeégethessem a kezem a ragasztó pisztolyommal... :-) Hobbi, kikapcsolódás, "énidő"?.... tudja a szösz, mindegy is, de feltölt és imádok szöszmötölni vele, az állandó kattogás megszűnik az agyamban és átveszi a helyét a béke, a nyugalom.
Tudom, hogy sokan előítélettel vannak a grincsfákkal, mindenféle bigott magyarázatokkal jönnek, de pont nem mozgat meg, nekem a készítése, a látványa az ami miatt kell, és nem hiszem, hogy bármit bele kellene magyarázni.
Az idei kis büszkeségem ilyen lett.... és szeretem.... Sajnos nem volt időm csak erre az egyre, mert szoktam ám gyártani a szeretteimnek is.... csak úgy, magam szórakoztatására, az ő örömükre... ;-)
123

Beállítások

Rendezés
Sorrend
Hozzászólás / lap
Automatikus moderálás (illetlen szavak kicsillagozása)
Spéci kódok megjelnítése a szövegben
Spéci kód súgó
Válasz módja



Copyright 2003-2021. Minden jog fenntartva. A Párom.hu név és logo az Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. bejegyzett védjegye.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.szenakazal.hu/blog_Tarskereses_20_aktivalva_c4911.html
Nyomtatás dátuma: 2021-06-17 18:56:47