(Folytatás fentebbről) Jól megnézem magamnak a feladót, és ha azt látom, hogy bármi okból elemi inkompatibilitás áll fenn, inkább megspórolom mindkettőnknek a kellemetlen köröket. Nem egy népszerű módszer, én is tudom. Próbáltam sok mást, de még mindig ez a leghumánusabb.
Ha irodalom, képzőművészet, film nem érdekel, akkor én sem nagyon foglak, de idézet csak azért se lesz, önállóan is egész jól el tudom mondani a valót.
Nem számít a végzettséged, az attitűdöd legyen értelmiségi. Ha csak bulifotóid vannak, hát... nagyon nem.
Ha az eredetiséged kimerül abban, hogy alapvetően életvidám vagy, szeretsz színházba, moziba járni meg utazni, az ide valószínűleg kevés lesz.
A lélekalkatrészeim többsége mostanra egész jól helyére rázódott és egészségügyi határértékek között üzemel. Mű dolgok, valamint életvitelszerű cukiságok ellen például príma ösztönszintű szűrőrendszer véd és Coelho fanoknak is határozottan nehezített pálya vagyok. Én szóltam 
Van egy súlyos perverzióm: szeretem az okos nőket. Nem a tudálékosakat, ne keverjük. Őket épp ellenkezőleg.
Az érzékenység a másik gyengém. Nem a szentimentális ízléstelenkedés, az is egész más lapra tartozik.
De nem gondolom komolyan, hogy majd megmondom, milyen legyél. A felfedezés izgalma sokkal többet ér.
Próbálom becsülni az erényt és szeretni a hibát. És nemcsak büszke tudok lenni arra, akit szeretek, de olykor még ki is mutatom