Sikertörténetek

jegyezz meg

Kedves Társkereső!

Az alábbi néhány történetet egyfajta bátorításként tesszük közzé, hogy Te is elhidd: Veled is megeshet az, vagy valami hasonló, amit az alábbiakban olvashatsz. Sőt, várjuk is az alábbiakhoz hasonló történeteket, amit örömmel közzéteszünk. Leveleiteket a sikertortenet@parom.hu cimre várjuk és az arra érdemeseket megjelentetjük!

"Kedves Szénakazal.hu!
Szeretném megosztani Veletek a mi sikertörténetünket, amit Nektek köszönhetünk, hiszen minden Veletek kezdődött."
– Ezek a sorok fogadtak bennünket a minap az üzenetek között, a levelet pedig V. Mihályi Ibolya küldte nekünk.
Kitörő örömmel olvastuk tovább a történetet.

"2015. decemberében ismerkedtünk meg a Szénakazal.hu oldalon és ekkor kezdődött igazából minden.

– Azt azért hozzáteszem, hogy az első üzenetre a válasz fél évet várt. Ám ezt követően a szilvesztert már együtt töltöttük – igaz, még csak telefonon keresztül.

Aztán 2016. januárjában – 120 km távolság ellenére is – összejött a találkozó, ami olyannyira jól sikerült, hogy 2016. szeptemberében összeköltöztünk.

Sok mindenen keresztül mentünk együtt, kéz a kézben – és egyik nagy örömünk, hogy azóta már a közösen alkotott kis gazdaságunkban ténykedünk, sertéstenyésztéssel foglalkozunk. A gazdaságunk – és egyben a családunk is – Humormajor néven van jelen a Facebookon.

Visszakanyarodva az időben, 2017. augusztusában meg volt az eljegyzés, 2018. nyarán pedig az esküvőnkre is sor került. 2018. novemberében megszületett első közös gyermekünk, akivel az életünk igazán kerekké vált!

Köszönjük nektek a lehetőséget, amely által egymásra találhattunk! Ha Ti nem vagytok, mi sem lennénk egymásnak!"

Kedves Parom.hu!

Harminc felett, ha az ember nem akarja keverni a munkát és a magánéletet, bulizni pedig a ritkánál is ritkábban jár, milyen reális lehetőségei maradnak az ismerkedésre?
Szerintem csakis a net, ezért újra és újra ráfanyalodtam, hol hosszabb, hol rövidebb ideig, de minél több tapasztalatom lett, annál szkeptikusabbá váltam.
Hol több, hol kevesebb randi jött össze, de sosem a mennyiségre hajtottam, mégis huszadikra lett meg, akit kerestem. (Nem akarok elveszni a számokban, de a húsz randipartner tizenkét év leforgása alatt jött össze, amibe az első három rossz tapasztalat és egy hosszú kapcsolat miatt nyolc év szünet is beleszámít.)
Ezt csak azért írtam le, mert bármekkora közhely is, de nem szabad feladni (persze rágörcsölni sem).
Igaz, két évvel ezelőtt még én is cinikusan legyintettem volna egy ilyen mondatra: aki már révbe ért, könnyen beszél, de emlékszik-e arra, amikor még ő is ugyanitt tartott?
Én nagyon is és ettől csak még jobban megbecsülöm azt, ami miatt most írok.

Tavaly nyáron megismerkedtem Zsófival: kedvencnek jelölt az oldalon, másnap írtam neki egy levelet, amit egyre intenzívebb mailezés, két és fél hétre rá pedig az első randi követett. Kiderült, hogy csak azért jött fel az oldalra, amikor bejelölt, hogy törölje magát, de a semmiből földobta neki a képemet.
Én ekkor, május végén csak azért voltam még fenn az oldalon egyáltalán, mert amikor április elején (sokadszorra) regisztráltam, egy hónapot adtam magamnak, de elfelejtettem kikapcsolni az automatikusan megújuló előfizetést, így a következő hónap elején újra levonták a kártyámról a havidíjat. Akkor bosszankodtam miatta, utólag nem is lehetnék ennél hálásabb: ha ez nincs, mire Zsófi rám talált, én már hetek óta nem is lettem volna fenn. Kiderült, hogy négy évig ugyanarra az egyetemre, sőt ugyanarra a szakra jártunk, ráadásul még 3-4 közös ismerősünk is van, sőt olyan is előfordult, hogy mindketten ott voltunk egy buliban, mégsem találkoztunk.
Kiderült, hogy ugyanabban a városban lakik, ahol az egyik legjobb barátom lakott és ahová jó tíz éve rendszeresen jártam – még a buszról is ugyanott kell leszállni, csak épp ellenkező irányba indulni (egyébként az a barátom „lóg nektek” egy levéllel, mert ő is ezen az oldalon ismerte meg a feleségét).
Kiderült, hogy egy másik társkeresőn is fenn voltunk mindketten (nekem ezért volt ismerős azonnal, ahogy megnéztem az adatlapját itt).
Szóval annak ellenére „rátok” volt szükségünk a találkozáshoz, hogy hosszú évekig két helyen is lett volna esély rá – csak épp alkalom nem adódott.
Most igen, de mint látható, abszolút egy hajszálon múlt.

Igazából döbbenet ez az egész. Ami viszont egy percig sem az: maga a kapcsolatunk.
Kívül-belül Ő az ideális nő nekem és igazából sosem hittem volna, hogy egy virtuális megismerkedésből ilyen igazi és mély valóságos kapcsolat lehet.
Egyszerűen minden stimmel, magától értetődő, természetes és kölcsönös.
Még csak egy hónapja jártunk, én már olyanokat mondtam neki, most rögtön elvenném feleségül, gondolkodás nélkül (ha belegondolok, akkor meg még inkább), mire rávágta, hogy ő meg hozzám is jönne.
Akkor megbeszéltük, ha egy év múlva is így érzünk, összeházasodunk.
Amikor az ember megtalálta az igazit, azt egyből érzi és tudja, szóval semmi oka várni; egyébként is több mint 31 éve vártunk erre – egymásra.
Tavaly decemberben megkértem a kezét, idén októberben volt az esküvőnk.

Nagyon köszönöm nektek, hogy végül, sok kerülővel ugyan, de megismerhettem Őt. :)

Szeptember végén a lánybúcsúmon :) rituálisan töröltem a - már jó ideje hibernált - tagságomat az oldalatokról. Rá néhány hétre ugyanis hozzámentem életem szerelméhez, akit a Ti oldalatokon ismertem meg.

Régóta kerestem már a társam, több internetes oldalt is kipróbáltam, köztük a Ti oldalatokat is. Sok randin voltam és volt egy-két rövidebb kapcsolatom, de valahogy semmi komoly nem alakult ki. Amikor Miki rám írt két éve, nem voltam túl lelkes, még egy randi, még egy csalódás, ennél többre akkor nem számítottam, de valami annyira megfogott benne, hogy tudtam, legalább egy találkozásnak meg kell adni az esélyt. Az a bizonyos női megérzés lehetett ez, hálistennek hallgattam rá. :)

Ahogy egyre jobban megismertem és egyre több közös élményünk lett, rádöbbentem, hogy akit annyira kerestem, már itt van mellettem. Idővel szépen összefonódott az életünk, összeköltöztünk, összeházasodtunk. Nagyon szeretjük egymást, hálásak vagyunk a másikért. Sokat emlegetjük az első randinkat, milyen idegesek voltunk mindketten és mennyire nem volt kedvünk az - akkor még nem tudtuk - utolsó vak randinkhoz.

Köszönjük szépen a munkátokat, hogy megteremtettétek nekünk a lehetőséget, hogy megismerkedjünk. <3

Orsi és Miki

2016 novemberben regisztráltam előfizettem egy hónapra. Eleinte meglehetősen járatlan voltam hiszen egy hosszú kapcsolatom ért véget. Még sosem használtam netes tarskeresőt. Az önök adatlapjai között találtam sok szimpatikus hölgyet akinek írtam de nem viszonozták a közeledésemet. 2016 december nyolcadikán találtam egy lányt aki szimpatikus volt. Ő már régóta fenn volt és kereste az igazit. És neki egy rózsát küldtem. Ami meglepett hogy, ő is küldött nekem egy figurát amit okostelefonról nem láttam, kiderült hogy ő egy sör figurát küldött nekem. Na innentől beindul egy levelezés közöttünk és egyre szimpatikusabbak lettünk egymásnak. A leveleket Telefonszám csere váltotta fel, majd karácsony előtt randevúztunk is. Minden jol alakult voltunk cukrászdában, a moziban sikerült közelebb kerülni egymáshoz, márciusban wellnessben voltunk együtt és júliusban közösen nyaraltunk Szlovéniában, Olaszországban. Jelenleg fél év után a közös együttélést, házasságot, gyerekvállalást tervezzük, amiben biztos vagyok sikeresek leszünk. Köszönöm nektek, hogy megismerhettem őt!

Megjegyzés: egyes történetek fotói illusztrációk.

Copyright 2003-2019. Minden jog fenntartva. A Párom.hu név és logo az Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. bejegyzett védjegye.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.szenakazal.hu/sikertortenetek
Nyomtatás dátuma: 2019-04-23 22:28:28