2008. áprilisában regisztráltam az oldalra. Felvilágosult és modern anya, valamint nagyanyaként, úgy gondoltam nem vagyok még annyira öreg, hogy ne ismerkedhetnék én is az interneten. Pedig már elmúltam hatvan, s a koromról legyen is elég ennyi! A nagyobbik lányom megmutatta, hogy is kell ezt a társkeresős dolgot kezelni, így aztán egy szép nap úgy döntöttem, most aztán keresek magamnak egy tökéletes, udvarias, megnyerő modorú, modern gondolkodású, s mindenekelőtt jóképű férfit a saját korosztályomban. Nem is gondoltam, hogy ennyi facér hímnemű keres magának társat ilyen formában. Két férfit találtam elsőre szimpatikusnak, az egyik Imre volt, s hát mindjárt két vasat is tartottam a tűzbe, mivel mindkét férfivel felvettem a kapcsolatot. Imre fehér rózsával érkezett az első randevúra, udvariasan lesegítette a kabátomat, miután meghívott egy elegáns cukrászdába. Mindenféléről beszélgettünk, s már elsőre megfogott, hogy van humorérzéke, s tetszik neki, hogy ilyen fiatalos és laza a gondolkodásom. Következő szombaton újra találkoztunk, elmentünk a Széchényi fürdőbe, sétáltunk a Hősök terén, és elmeséltük egymásnak az életünk történetét. Kedvesen megfogta a kezemet, kezet csókolt, s azt mondta, lehetne, hogy jövő szombaton újra velem, ugyanitt? Azóta minden szombaton, velem, újra, ugyanott, s van, hogy már hétköznapokon is. Köszönöm szépen, hogy elmesélhettem mindezt a párkeresők számára, mint egy sikertörténetként.

Gábor és én 2015 szeptember 6-án keztünk ismerkedni, mindennap írogattunk egymásnak, majd szeptember 12-én volt az első randink. Sok emberkét megismertem ezen az oldalon, de valahogy egyik sem volt az a valaki, akivel elképzelhettem volna a közös jövőt.

Szeretnénk köszönetet mondani, hogy voltak/vannak!
Mi történetünk 2007.11.18-án kezdődött, akkor kaptam az első levelet a Szerelmemtől!

62 éves vagyok, 10 éve rokkant nyugdíjas. Egy hosszadalmas betegségnek köszönhetően kényszerültem nyugdíjba, pont akkor, amikor 30 évnyi házasság után a férjemet is eltemettem.